Az esztergomi zeneoktatás másfélszáz éves története

Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete 1883 - 1900

1883-ban megkísérelték újraéleszteni a hajdani dalárdát. A szervezésben néhány régi tag, valamint éneket és zenét kedvelő tekintélyesebb polgárok kapcsolódtak be.  A jegyzőkönyvi bejegyzés tanúsága szerint kimondták, hogy: „kívánatos, hogy a helyi társadalom összes zeneművészei, dalkedvelői és műbarátai egybe tömörüljenek. Szükséges, hogy törvényes létjoggal bíró egyesület jellegét vegye föl. Dalárda címét megváltoztassa, Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete cím alatt szélesebb alapokra fektetett alapszabályok szerint átalakuljon.” Az egyesület céljául a vegyes- és férfi énekkar előadásai által a zeneművészet ápolását, a társadalmi élet élénkítését határozta el.

Az 1883. május 28-án megtartott alakuló közgyűlésen ismertették és fogadták el az Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesületének alapszabályzatát. Az összeállítók figyelme mindenre kiterjedt. Elsőként a megváltozott elnevezést rögzítették, a jelvény és pecsét használatát szabályozták. Az egyesület legfőbb céljai között a vegyes- és férfi énekkar előadásai által a zeneművészet ápolását, a társadalmi élet élénkítését határozták meg. A választás után az elnök Dr. Helcz Antal; a titkár Dr. Földváry István lett. Az elnök megnyitó beszédében örömmel ismertette, hogy az egyesületbe 8 alapító-, 65 működő- és 111 pártoló tag jelentkezett. A zeneigazgató Bellovics Ferenc, az énektanár Sztraka Iván lett.

A dalárda tagjai hetente 3 alkalommal, hétfő, szerda és péntek este tartották próbáikat. Mivel az egyesületben 14 tag volt, akik vonós hangszeren is játszottak, egyesületi zenekart hoztak létre. A létrejött együttes sokirányú tevékenységet folytatott. Szombatonként egymás gyönyörűségére muzsikáltak. A jól felszerelt zenekar nyilvános nagy estélyeken, a kaszinó által rendezett műsorokon, sőt a helyi színielőadásokon is fellépett. Szigorúan vették a próbákon való megjelenést. Azokat a tagokat, akik nem fizettek, vagy a próbákról elmaradoztak, az egyesületből kizárták.

Az igazgató választmány az egyesület megszűnéséig rendszeres gyűléseket tartott havi 1-2 alkalommal. Ezeken minden rendezvényt, műsort, kirándulást, személyi- és fegyelmi ügyeket részletesen megvitattak. A mulatságokra külön táncrendező bizottság alakult a tagokból. A pezsgő egyesületi élet eredményeként a taglétszám is jelentős mértékben megemelkedett, hiszen az 1886. évben tartott közgyűlésen már 91 működő- és 232 pártoló tagot számlált.

A dal és zene iránti szeretet ébresztgetésén fáradozott az ismét beindult ének- és zeneiskola is, mely kezdetben ének osztályban 48, hegedű osztályban 18 tanulót oktatott. Az osztályok létszámát 10 főben határozták meg. Az egyesület számos rendezvénye mellett az idő előrehaladtával a zeneoktatás terén is igen komoly fejlődés mutatkozott. A hegedű oktatás területén oly nagy volt az érdeklődés, hogy 1886-ra három osztályt kellett indítani összesen 45 tanulóval. 1889-ben a négyosztályú zeneiskolai oktatás tovább bővült, melynek eredményeként a hegedű és ének tárgyak mellett zongoraoktatás is folyt, az elméleti tárgyak közé pedig az esztétika és a zenetörténet került felvételre. Az oktatás 1889-től már alkalmas helyiségekben a Széchenyi-téri Szerencsés-féle ház emeleti termeiben folyt.

Helcz Antal

Helcz 1843-ban született Esztergomban. Eredetileg papi pályára készült, később jogot hallgatott. Így lett a városi törvényszék jegyzője, később városi főügyész. Az 1868. január 14-én megalakult a Deák-kör titkára lett. 1883-ban elnöke lett az 1865-ben alakult, a város zeneművészeit, dalkedvelőit és műbarátait tömörítő Dalárdának. 1886. október 24-étől Esztergom sz. kir. város polgármestere lett, és Simor János, esztergomi érsek bizalmasaként nekilátott a város építéséhez. Ekkor alakult meg a szentgyörgymezei iskola, árvaház (1890), az érseki kórház, a Szent Anna zárda, elemi iskola és az óvónőképző (1892). Polgármestersége alatt sok építkezés kezdődött a városban. Többek között megnyílt a zsinagóga, a Buda utcán kezdték el építeni a laktanyát, tervbe vették egy új közkórház alapítását, megkezdődött a Mária Valéria híd építése, valamint ekkor készült el az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal. Helcznek, és Földváry István főügyésznek kiemelkedő szerepe volt Esztergom, Víziváros, Szentgyörgymező és Szenttamás települések egyesítésében, ám 1895 júniusában – röviddel az egyesített Esztergom első közgyűlése előtt (július 8) – a polgármester  lemondani kényszerült. 

Az 1886. év gazdag egyesületi programjai után ismét a lazulás és bomlás jelei kezdtek mutatkozni. Felderíthetetlen ellentétek miatt 1886. év végére az egyesület „a tagok részvétlensége miatt elszunnyadásnak néz elébe” - olvashatjuk jegyzőkönyvükben. Az 1889. április 7-én tartott közgyűlésen elhatározták az alapszabályok módosítását és megválasztották az új tisztikart. A lemondott Niedermann Pál elnök helyébe a régi alelnök Helcz Antal került, de a személyi változások sem segítették az egyesületi élet fellendítését. Mindössze egy, és egyben az egyik utolsó megmozdulása volt az Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesületének: Blaha Lujza májusban lépett óriási sikerrel az esztergomi közönség elé, ekkor az egyesület tagjai köszöntötték a művésznőt és utolsó előadásán babérkoszorúval kedveskedtek neki.

Mi lehetett az oka, hogy az egyesület a nagy létszám ellenére elhalt? Talán éppen a nagy létszám. Közel 200 ember között gyakorta alakultak ki véleménykülönbségek, melyeket az igazgató választmány képtelen volt elsimítani, a tagokat megfegyelmezni. Ennek következményeként az egyesületi élet 1900-ig folyamatosan elhalt. Bár a XX. század elején működött egy turista dalárda Esztergomban, de az már más jellegű és összetételű volt.